Prológus

Sebes lábaim körül összefonódott kezem folyamatosan ringatózik a hidegtől libabőrös testemmel. Szemeimet frissen hullajtott könnyek csillogásától virítanak térdem között. Már fél órája tárgyalnak. Az üveg ajtón keresztül, csak fekete alakokat látni, a hangokat az ajtó kitűnően szigeteli. Nem emlékszem semmire a történtekből, csupán arra a pillanatra, amikor a nyugtatót kétszer lövik belém és lassan a földre zuhanok. Még mindig ott van a helye a vállamon, ami hamar eltűnik, de az agyamban örök emlék marad minden egyes fájdalma.
-Annabell-szólít meg gyengéden Holly, amit másodpercekkel a megszólítása után hallok meg-Valaki beszélni szeretne veled.
Puha keze lassan végig simul hátamon. Kézen fogva vezet be az antik darabokkal teli helyiségbe, ahol két borostás férfi mosolyával próbálja elrejteni komoly arcát. A helyiségben, csak én vagyok álarc nélkül, mert mindig valódi érzéseim vannak, de ezek az emberek mind hamisak. Helyet foglalok a selyem párnás széken szemben a férfiakkal.
-Szervusz kis hölgy!-erőlteti mosolyra száját a két férfi egyike-A nevem Phillip.
-Nem kell erőltetett vigyorra húzni a szájukat, mert attól hamisak lesznek. Én valódi érzéseket váltok ki, ezt szeretném visszakapni.
Megjegyzésemre a jobb oldali férfi heves jegyzetelésbe kezd, Holly sebes ajkait rágja. A bal oldalt ülő férfi, a témára tér.
-Szóval-köhint párat előtte-Te hangokat hallasz....
-Igen.-bólogatok-Ezek a hangok mindent elárulnak nekem.-suttogok
Phillip a közöttünk lévő asztalból kivesz egy papírt, amit kémlelni kezd, utána folytatja.
-Miket sutyorásznak neked?
A szoba egyik falára tábla van felszögezve. Kérdés nélkül felállok. Megragadva a sok parányi fehér rúd közül egyet rajzolni kezdek. Jobb kezes vagyok, de most agyam bal oldali kezemet jogosítja előnyben. Írásom gyorsa válik, az egykor még üres táblán, számok és betűk jelennek meg. Ezek a hangok diktálják a tempót. Mintha, a másik személyiségem akarna kitörni belőlem.  Hallom, ahogy Holly légzése kihagy, látom magam előtt Phillip-t, ahogy tátott szájjal feláll székéből, remegő kezeivel íróasztalán megtámasztja magát.
-Hihetetlen...-nyel nagyot a férfi
A kréta egy nagy roppanásra eltörik, ezzel megszakítva heves írásomat. Minden megszakad vele együtt. Homályosan emlékszem már, előbbi cselekvésemre. Hallani kezdem Phillip gondolatait. Elakarja venni tőlem őt, a hangot. Arccsontom megfeszül, és felébred bennem a gyilkos ösztön. Mint, ha prédámmá vált volna, úgy ugrok rá. A meglepett  férfi azonnal a fa borítású padlóra kerül. Üvöltök, siránkozok, közben kezeim vérben áznak. Fogalmam sincsen mit csinálok, de valamennyire az egész ellen vagyok. Hátamon megtapad selyemből készült ruhám, lefolyó izzadságcseppjeim miatt. Erős szúrás hasít a vállamba, majd szédülni kezdek. Elhagy az erőm, szinte már egy húsdarabbá zsugorodom össze magzat pózba. Phillip még a földön hátrál tőlem pár lépést, arca tele karmolásokkal. Holly nővér két keze közé zárja az arcomat. Könnyek szöknek sötét szemeimben, megcsillogtatva azt.
-Semmi baj, semmi baj. Hamar elfelejted, ez ilyen, de ha megengeded a bácsiknak, hogy segítsenek, megmenekülsz ő tőle. 
Mi tegyek? Szinte a másik énemet fogják elvenni tőlem! Holly meggyőző pillantásai között ott bujkált egy érzés, amit sehova sem tudok tenni. Az az érzés kitörőben van, még is aranyként őrzi ott, ahol a többi jó érzelem szokott lenni.
-Vigyázni fognak rá?
-Megígérjük.-néz velem farkas szemet Phillip-Mindent megteszünk, hogy jó kezekben legyen és maradjon. Új életet kezdesz az egész nélkül, semmire sem fogsz emlékezni. Nevet változtatsz, új ismerősökkel ismerkedhetsz meg-az íróasztal fiókjából előhúzott papírra mutogatva folytatja-csupán alákell írnod ezt a szerződést. E szerződést lehetetlen megszegni.-gúnyos vigyorra húzza száját
Csábító ajánlat egy magam fajtának. Egy magam fajta őrültnek, akinek már teljesen mindegy a sorsa. Úgy felkelni reggel, hogy ne álmodnák valami borzalmasat?  Sikertelen. Hangokat, gondolatokat hallok az emberek agyában, beszélek magamban, mintha kettő lenne belőlem. Mit meg nem tennék a szabadságért. Beleegyezek javaslatába. Elakarom veszíteni őt. Vagy még sem?
-Beleegyezek! Azt csinálnak velem, amit szeretnének!-új erőre kapva állok fel a földről
Phillip tollat nyom a kezembe. Holly fel-alá sétálva figyeli, ahogy tollam hegye ontja magából a tintán, segítségével ki is rajzolódik a nevem. Kész. Phillip elégedett mosolyával kezd el engem ostorozni. Jézusom mit tettem? Ez az ember nem segíteni akar. Ártani! Felhasználni mind azt a tudást, amivel megáldott engem a természet.
-Helyes.-kuncog a férfi-Kérem vigyék innen!
Remegő hideg kezemet számra téve, próbálom felfogni mit tettem. Ha, ez mind rossz kezekbe kerül... Holly-ra nézek, aki sírva kiszalad a helyiségből. Tüdőm erősen szúrni kezd, a szoba kiesebbé kezd válni. Két kéz ragad meg és erőszakosan toloncolnak el.
-Ne!  Ő az enyém!
Hiába mind ez. Azt hiszem, önmagamat öltem meg ezzel a hülye aláírással. A lelkem egy része örök távozását írtam alá. Még nézem Phillip elégedett mosolyát, utána halk felsóhajtással behunyom a szemeimet és próbálom elfelejteni. Elfelejteni érezni, sírni lélegezni, emlékezni...